A szépség
Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. Szépségedet a király kívánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki! (Zsolt 45,2-3; 11-12)
A szépség igen sok kísértéssel jár. Igen sok embert megejt a szépség és nem egyszer jelent számára kárhozatot.
Igénk azt mondja: „Szépségedet a király kívánja". Megfigyelhetjük, hogy ez az Ige a lányokhoz szól. Nem ok nélkül. Éppen a lányok azok, akiket legkönnyebben megejt a szépség kísértése. Egyfelől maguk szeretnek szépek lenni, és mindent megtesznek ezért, másfelől pedig szeretik a szépet.
De ez az Ige nem csak lányoknak, nőknek szól. Az Úrral szemben a férfiak is csak nők. Az egész gyülekezet a menyasszonyi gyülekezet. Egyetlen férfi van: Jézus, a Vőlegény. Aki az Övé, mind beletartozik a menyasszonyi képbe.
Az nagyon jó, ha törekszünk a szépségre, és nem vagyunk elhanyagoltak, csak vigyázni kell arra, hogy a szépség senkit ne tegyen elbizakodottá és büszkévé, hanem a szépségünket is tegyük oda Isten oltárára és jusson eszünkbe hogy szépségünket a Király, a mi mennyei Királyunk kívánja.
Boldog az, aki életének minden szépségét odaadja Jézusnak.
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Istentől soha el nem fordulni, Istennek hódolni, őt dicsőíteni, mert minden Istené – ez a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése