Elfutnak tőlem
Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; akik az utcán látnak, elfutnak tőlem. Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. (Zsolt 31,12-13)
„Akik az utcán látnak, elfutnak tőlem." Csak az tudja igazán, hogy milyen érzés ez, akinek már volt része benne. Még az is rosszul szokott esni, ha valakivel találkozunk az utcán, és az nem szívesen köszön vagy talán nem is köszön. Rosszul esik, amikor valaki elfordítja tőlünk a fejét. Még inkább így van ez, ha elfutnak tőlünk. Nem egyszer úgy érzi az ember magát, mintha minden erejét elvesztette volna.
A mi Istenünk azonban nem ilyen. Hányszor, de hányszor teszünk, mondunk olyan dolgokat, amelyek nem tetszenek az Úrnak. Hányszor megbántjuk Istent? Ő ennek ellenére soha nem fordít hátat nekünk, sohasem fut el tőlünk. Mindenek ellenére is azt mondja, hogy szeretlek téged és hű maradok hozzád.
Ezért fuss mindenkor Őhozzá!
Uram Tehozzád futok, élő vízre szomjazom,
Közelséged, ó mily jó énnekem.
Kérlek, ne menj el tőlem, légy mindig segítségem,
Úgy kívánlak Téged, Istenem.
Közelséged, ó mily jó énnekem.
Kérlek, ne menj el tőlem, légy mindig segítségem,
Úgy kívánlak Téged, Istenem.
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Szeret az Isten, azért nincs még végünk: menjünk oda hozzá úgy, ahogy vagyunk, fásultan, sok teher alatt, és kérjük, hogy szabadítson meg bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése