Az áldás forrása
„Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette." (1Móz 25, 27-28)
A történet szerint, Ézsaut a saját édesanyja gátolja meg az áldás tulajdonlásában. Rebeka igen kétes eszközökhöz nyúl. Mindig kétes, ami csalós, ami nem Istentől való. S azt gondolja, hogy még erre is feljogosítja, de általa teljesül is a prófécia.
S mennyi hazugságba keveri a gyermekét a kedvencét, Jákobot. Csalóvá teszi. Hányszor tesszük ezt mi, szülők a gyerekeinkkel. Hányszor osztjuk meg családjainkat (gyermekek által) az enyém-tied dilemmájával. Ki kire „ütött", kire hasonlít. Kire emlékeztet. Jákobot csalóvá teszi, Ézsaut, majd dühöngő őrültté, aki átkot kap, áldás helyett. Igen! Ez mind mi vagyunk! Ha a saját és nem Isten törvényei szerint élünk. Ha kell eszközként még Istent is felhasználjuk, ha kell, vele takarózunk. S a hazugság még szörnyűbb bűnöket von maga után.
És megvan az áldás. Csak senki ne kérdezze hogyan. És megvan sok embernek, amit akar, csak ne firtassuk hogyan. Igen! Ha kell anyai segítséget, testvéren áttaposva, de meg van. Csak senki ne kérdezze hogyan? Milyen volt az út odáig?
Meg kell látnunk, hogy minden áldás forrása maga az Úr! Mesterkedhetünk bármiben, ügyeskedhetünk mi is, de emlékeznünk kell, ezekből nem fakad áldás. Az maga a Mindenható adja végtelen kegyelméből. (Angyalosy Zsoltné)
A nap gondolata:
Vigyázz, előfordulhat, hogy barátaid Isten akaratával ellenkező tanácsot adnak. Ilyenkor nehéz nem tartani velük, nem indokolni döntésedet azzal, hogy a cél szentesíti az eszközt. Soha ne hagyd, hogy valaki, bármennyire is jó szándék vezeti, rávegyen olyasmire, amiről tudod, hogy nem helyes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése