Keresés ebben a blogban

2016. május 19., csütörtök

2016-05-19

„Bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám." (Zsolt 38,5)
Mindnyájan szeretjük a csendet (?). A napi munka zaját csendben jó kipihenni. A csend nyugtatólag hat megtépázott idegeinkre. Csendes perceinkből szeretünk kizárni minden zavaró tényezőt. Tudunk-e Jézus csendjére hangolódni? Amely nem üres és tartalmatlan pihenés, nem nyugalom és bezárkózás, hanem csupa izzás és feszültség, éber Istenre figyelés. Jézus csendjében benne van a halálos gyötrődés, a kitartó imádság és az odaadó engedelmesség. Szenvedése nagyon emberi, szinte gyengének látszik. Most érezzük magunkhoz talán a legközelebb. De érezzük-e, hogy mindez értünk történik? Jézus azért szenved, hogy a mi küzdelmünk ne legyen kilátástalan. Őrajta van bűnünk súlya. Önszeretetünk, családi összeférhetetlenségünk, munkahelyi hiúságunk, emberek fölötti titkos uralomvágyunk. Bűneink verejtékcseppjei, mint a földre hulló nagy vércseppek gördülnek le homlokáról. S közben így imádkozik: „Legyen meg, Uram, a te akaratod!"
Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön. (1Tim 2,4) Istennek nem Jézus gyötrelme, hanem a mi életünk a fontos! Isten az ember életéért még egyszülött Fia szenvedését és halálát is eltűri. Így szeret minket Isten! Ilyen nagy szeretetre válaszolni kell. Nem lehet csendben hallgatni, közömbösen pihenni, magunkba zárkózva önmagunk körül forogni. Bárcsak mindnyájan megéreznénk Urunk sürgető szeretetét! Bárcsak meghallanánk a csendességünkben megtérésre és követésre hívó szavát. Bárcsak válaszolnánk rá engedelmességgel és szolgálatkészséggel! (P.Á.)

A nap gondolata:

A bűnnek két helye van: vagy a nyakadon csüng, mint iszonyú kolonc, vagy Krisztus keresztjén, mint megbocsátott és elintézett dolog. (Luther Márton)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése