2016-04-29

Tiszteld apádat és anyádat…(2Mózes 20:12) Könnyűnek tűnik kimondani és megélni e parancsolatot. Pedig nem az. Mélyítse el bennünk az Igét a következő történet: Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből. Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt. Hirtelen azonban egy vendég felállt, és odament a férfihoz. „Elnézést, valamit itt hagyott, nem?" - kérdezte tőle. „Nem uram, nem hiszem." - felelt a férfi. „De igen. Itt hagyott egy leckét, egy tanulságot minden fiúnak és minden apának." Az étteremben még nagyobb csend lett. De ez inkább a szégyen és a rádöbbenés csendje volt. A férfi elmosolyodott, és apjával együtt kimentek az utcára. A nap gondolata: Az apák megszentelt élete a fiaknak gazdag öröksége. (Spurgeon)