2016-01-19

Kire számíthatok? 2. Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. (Lk 10,30-34) A samaritánus az ellenségen segített. Annak a népnek egy fián, akivel haragban állt az ő népe. De nem erre gondolt, hanem arra, hogy ez egy ember, aki segítségre szorul. Amikor meglátta, könyörületességre indult. Leszállt az öszvérről. Lehajolt a sebesülthöz a porba és ellátta a sebeit. Bár Jézus nem mondta magáról: Én vagyok az irgalmas samaritánus, mégis őrá ismerhetünk. A bűn az a rablóbanda, amelyik elbánik velünk. Megles, letámad, kifoszt, félholtra ver, aztán otthagy. A bűnös embert mutatja be az utas a példázatban. Így fekszünk összetörve a bűneink alatt, mint az utas a porban. Képtelenek vagyunk megmozdulni is. És jön Jézus, az Irgalmas samaritánus. Ő is ugyanazon az úton jár, mint mi. Jézus velünk akar lenni minden utunkon, a veszélyeseken is. Ő nem a mennyország színarany útjain sétálgat kényelmesen és gondtalanul, hanem itt jár velünk, a rablóktól fenyegetett úton, az Élet útján, ahol az ő megváltottjai járnak. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Csak az egész keresztények boldog emberek.