2015-02-24

„Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amitaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől… Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre… Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz!" (Jónás 1,1.4.15) Jónás az a híres, hírhedt próféta, akit az Úr el akart küldeni a bűnös városba, Ninivébe, hogy prédikáljon romlottságuk ellen. Jónás azonban másik hajóra szállt, el akart menekülni az Úr elöl. Engedetlensége miatt azonban az Úr vihart bocsátott a hajóra, melynek legénysége, hogy megmeneküljön az Úr haragja elől, a tengerbe vetette a prófétát. Jónás egy cethal gyomrában töltött három nap után mégiscsak Ninivében köt ki. Prédikál a bűnös városnak, majd kényelmesen elhelyezkedik egy bokor alatt a várostól kis távolságra, hogy onnan nézhesse végig Ninive pusztulását – mint egy mai, modern, jól felkészült katasztrófaturista. Ahol baj van, pusztulás van, azt látni kell. Amikor azonban a város megtér, az Úr pedig megkönyörül a város lakóin, Jónás vitába száll az Úr Istennel: mi az, hogy nem pusztította el őket…    Jónásnak is, nekünk is saját bőrünkön kell megtapasztalnunk, hogy Istennek tervét nem írhatja felül semmiféle emberi ügyeskedés, kifogás, engedetlenség. Hiába dacol a próféta, hiába ódzkodik a célállomással szemben, hiába menekül Isten szava elől és az elhívásában szóló Ninive városa helyett éppen az ellenkező irányba indul el: Istennek terve így is utoléri. Utoléri a viharban hánykolódó hajó mélyében; utoléri a cethal gyomrában; utoléri a bűnös városban, Ninivében is; utolérte a hűs árnyékot adó bokor tövében. Hiába menekül újra meg újra, hiába leleményes és emberileg talán érthető is a viselkedése – az Istennek terve felülírhatatlan. Mert ez a terv mindannyiunknak szól, és mert mindenek felett áll. Mennyivel biztosabb lenne minden utunk, ha ezzel a tudattal tennénk meg az első lépést: Isten terve felülírhatatlan! Ha ezt a tervet tudnánk házasságkötéseink mögött, ha gyermekeinket az emberi féltés mellett ennek az isteni tervnek tudatában is engednénk útjaikra, ha egyszerűen csak a mai napodat ennek fényében gondolnád át: Isten biztos kézzel vezet! Ne ügyeskedj ellene! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Adni kell, adni, mindent odaadni, munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást, jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget, melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, a legelső nincstelennek.  Szeretetet adni - adni, s érte semmit sem kívánni! "  (Kalkuttai Teréz Anya)