2018. január 15., hétfő

2018-01-15

„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok…" (Fil 1:3)
Hálásak vagyunk-e a gyülekezetünkért? Pál hálás volt a filippiben élő keresztyénekért, de ugyanolyan hálás volt a korinthusi, a thesszalonikai, a római és a többi keresztyén gyülekezetért is, akár őt használta az Úr arra, hogy létrejöjjenek, akár nem. Hálás volt azokért, akiket ismert, de hálás volt azokért is, akikről csak hallott, ám személyesen nem találkozott velük. Legyünk hálásak a gyülekezetünkért! Azért, hogy Urunknak itt is van népe, és mi közéjük tartozhatunk. A hála mindig a jót keresi a másikban. Én hálás vagyok közösségünkért. Azért, hogy vagytok, hogy közösen lehetünk e gyülekezet tagjai, közösen engedhetjük, hogy Urunk formáljon bennünket és általunk is több legyen e közösség. E közösség által több legyen e városrész, azáltal pedig a város egésze. Látjuk a saját szerepünket ilyen nagy összefüggésben? Ne becsüld le se önmagad, se embertársaidat abban, amit hozzá tudsz, tudunk tenni ehhez a világhoz.
Pál azt írja a korinthusiaknak: „Nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek." Ez többek között azért csodálatos mondat, mert mintha az lenne benne megfogalmazva, hogy nem az számít, amid van, hanem te számítasz.
Számítasz az Úrnak! Számít rád az Úr! Érhetsz a magad szemében sokat vagy keveset, Isten előtt sokat érsz! Fiát adta érted. Érted? Ezért örülj, mint Krisztus gyermeke és keresd az Urat egyéni csendességeidben éppen úgy, mint a gyülekezet közösségében! Hogy megerősödj, hogy megbátorodj, hogy útmutatást kapj, hogy feltöltődj, hogy megvigasztalódj, hogy másokat meg tudj vigasztalni, hogy örülj az örülővel és sírj a síróval! Érzed az előbbiekből, hogy mennyi mindent készít el az Úr a gyülekezetben neked? De hidd el, még ettől is sokkal többet, én csak felvillantottam néhányat. Ám a cél, hogy ezeket megéljük egymás mellett hitben és szeretetben összeforrva.

A nap gondolata:

Nem mindig visszük magunkkal és éljük meg a mindennapokban, amit a templomban tanultunk. Ha magunk mögött hagyjuk mindazt, amit ott hallottunk, megfeledkezünk a tanultakat a gyakorlatba átültetni. Gyakorlatba átültetni azt jelenti, hogy úgy bánunk a családunkkal és szomszédjainkkal, ahogyan Krisztus tenné; hogy a tőlünk telhető legjobban végezzük a munkát; hogy fejlődünk szülőkként, tanulókként és állampolgárokként is.

2018. január 14., vasárnap

2018-01-14

„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok…" (Fil 1:3)
Hálásak vagyunk-e a szeretteinkért? Akiket mellénk állított az Úr, akik mellé bennünket állított oda Istenünk? Ne a gyengéit keresd a családod tagjainak, hanem azt, ami jót az Úr elhelyezett bennük. Vedd észre, ami dicsérhető! A közelmúltban egy két napos diakóniai konferencián jártam és játékos formában tanulhattunk arról, hogyan kell dicsérni és elmarasztalni a munkahelyen a főnöknek. De ami ott elhangzott az nemcsak egy főnök-beosztott kapcsolatra igaz, hanem minden emberi kapcsolatban megélhető, hogy észreveszem a jót, a pozitív dolgot a másik életében és megköszönöm neki. Nem mister vagy miss Tökéletest kell keresnünk a házastársunkban, a gyermekeinkben, a munkatársainkban, a szomszédainkban, hanem azt, ami hálára indíthat, ami megköszönhető.
A múltkorában láttam egy filmet, egy vígjátékot, melyben egy cég főnöke rábízta egyik gyermekére szeretett baglyának ellátását, felügyeletét. Gyermeke viszont a megbízhatatlannak számító testvére helyett apja egyik beosztottjára bízta e kényes feladatot, amíg ő otthonától távolabb mulatta az időt. Nagy kalamajka lett a dologból, de a lényeg úgy hangzott el az eltűnt bagoly keresése közben, a két testvér beszélgetése kapcsán, hogy bárcsak úgy szeretne apám, mint ezt a baglyot! Mindig szerettem volna ez a madár lenni, mert akkor simogatást, szeretetet, törődést kaptam volna.
Nem tragédia, ha az ember a családját rosszul szereti? Ha nem érzik a mellettünk élők, hogy fontosak nekünk? De, tragédia. Minden esetben. Azé, aki nem tud szeretni és azoké, akik nem kapnak szeretetet. Ám, ha hálásak vagyunk az Úrnak a családunkért, akkor ez nem fordulhat elő. Te hogy szereted a családodat? Mit élnek meg melletted családod tagjai?   

A nap gondolata:

A hálátlanság a kevélység leánya, s az egyik legnagyobb vétek; ha valaki háládatos jótevőinek, hálás lesz Istennek is, mert Istentől annyi jóban részesült és részesül a jövendőben is. (Miguel De Cervantes)

2018. január 13., szombat

2018-01-13

„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok…" (Fil 1:3)
Életünk egyik nagy lehetőségét abban kínálja számunkra Isten Igéje, hogy teljen el hálaadással. Naponta végzett hálaadással. Ehhez kell egy kis idő, de érdemes odaszánni. Sokkal többé tesz bennünket életünk hálára indító személyeinek, eseményeinek, tárgyainak megnevezése, mintha azt gondoljuk, hogy mindez természetes velejárója életünknek. Egyfelől tévedünk, ha ez utóbbit gondoljuk, másfelől levesszük tekintetünket a bennünket megajándékozó, hatalmas Istenről.
Mennyire vagyunk hálásak az Úrnak önmagáért, a vele való kapcsolatért? Hálásak vagyunk-e Urunk iránt, amikor tudhatjuk, hogy „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8:32) Legyünk hálásak Jézusért, a benne kínált bűnbocsánatért, örök életért.

A nap gondolata:

A legcsekélyebb adományért is légy háládatos, s méltó leszel nagyobbak vételére. (Kempis Tamás)

2018. január 12., péntek

2018-01-12

„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok…" (Fil 1:3)
A hálás életnek rengeteg előnye van. Valaki ezt így fogalmazta meg: „Szabályozza a szívritmust, csökkenti a stresszt, segít a fizikai gyógyulásban, és segít tisztábban gondolkodni nyomás alatt is. Endorfint áraszt szét az agyadban és a testedben, ami erősít és felfrissít. Izmainkhoz hasonlóan gyakorlással a hála is erősödik. Nem kell, hogy bonyolult legyen, csak sétálj egyet, és közben gondold végig az áldásokat, amiket kaptál, ez megadja az alaphangot a napodnak. A zsoltáros azt mondta: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" (Zsoltárok 103:2) Isten áldásai a nap huszonnégy órájában működnek, az év mind a 365 napján."
Azt tenném, még ehhez hozzá, hogy sétálni sem kell feltétlenül, csak egy kis időt odaszánni arra, hogy végig gondoljuk az Úrtól kapott áldásokat és köszönetet mondjunk Neki érte.

A nap gondolata:

A kegyelem adományai azért nem áradhatnak reánk, mert háládatlanok vagyunk alkotójuk iránt, s nem viszünk mindent eredeti kútforrásukra vissza. (Kempis Tamás)